HTML

Két év nyár

Kétéves ösztöndíjjal tanulok a UWCSEA East Campus-on (2014-2016)

Friss topikok

Járat: Qatar Airways 210

2014.08.04. 15:48 Ajna is in Singapore

Már elég régen írtam bejegyzést, és a továbbiakban sem tudom, hogy milyen rendszerességgel jelentkezem, de azért majd néha igyekszem életjelet adni magamról. Igazából azért nem írtam, mert vagy nem voltam itthon, vagy épp valamit intéztem (például adóigazolást fordítottam angolra...ami azért nem valami nagy móka), képeket nyomtattam, azokról akiket itthagyok, búcsúzkodtam, sírtam, felvettem a kapcsolatot néhány osztálytársammal, vagy épp csak ültem magamban és nem tudtam, hogy mi van....

Először is július elején volt egy megnyugtató három napom. Az UWC gólyatábor. Volt magyar diákok, másodévesek, meg persze az idei nyolcas (6+2 velux). Szóval egy csomó tapasztalat, tanács, ötlet zúdult rám, de ami mégis a legmegnyugtatóbb volt, az az, hogy ők már megjárták az előttem álló utat és élnek, boldogok, meg minden. Akkkor talán nekem is menni fog! ;)

Aztán július 9-16-ig Szabadiskolás táborban voltam. Nagyon jó volt még így az elutazásom előtt utoljátra látni őket. A közös munka is jó volt, meg persze egy csomót nevettünk, hülyéskedtünk. Aztán zárásként a bázison tarottunk egy foglalkozást, amit a táborban készítettünk elő. Jól sikerült, sok pozitív visszajelzést kaptunk. Szóval ez a hét is egy intenzív, sokszor fárasztó, de mindenképpen élménygazdag hét volt. Még teheneket is láttunk vonulni az úton, meg arab akcentussal kérhettem a kocsmában, hogy hadd dobjak én is egyet a darts táblára. (Szóal meg volt a folyamat íve, még akkor is ha néha fragmentáltnak tűnt...ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja)

A következő héten szemészet, fogászat, túrazsák vásárlás, és egyéb praktikus teendők voltak napirenden. Néhány matek teszt angolul (jáááj, de jó lesz az! :D ) éééés jelek a kinti életemből!!

Először egy orsz lány írt e-mailt, aztán az örmény Anival skypeoltam. De chaten beszéltem Kristinnel Norvégiából és a kambodzsai Kimmel is. A leendő osztálytársaimmal. Mindenki nagyon kedves és mosolygós és nagyon várja már hogy találkozzunk. Persze én is, de azért biztos nem lesz minden kint töltött percem móka és kacagás. Mindenesetre tök megnyugató volt, hogy tudtunk kommunikálni (talán mégis megértetem magam angolul) meg egyáltalán a tudat, hogy ők is ott lesznek ugyanolyan egyedül mint én, és éppen ezért nem leszünk egyedül! :)

Aztán jött a búcsúéselőszülinapibulim. Az unokatesómék megleptek, de nagyon. Úgy volt, hogy jönnek, aztán nem, aztán mégis...na mindegy. De tudjátok milyen nehéz 18 gyertyát elfújni?!...mi lesz így velem, ha még öregebb leszek, éljenek a számgyertyák!:D  Az este is jól alakult. Nem, nem sírtunk, csak beszélgettünk, mosolyogunk egymásra én meg a dunaparton ülve próbáltam, mint valami adattáróló elraktározni a víz illatát, a pillantásokat, a lépcső hűvösségét, a szél simogatását, a budai oldal fényeit.....na jó, befejeztem! De tényleg elérzékültem kicsit...

És még egy tábor, egy héttel az utazásom előtt. Katonások, az Életvárók, akik kurvára nehézzé tették ezt a búcsú dolgot, pedig azt hittem már nem lehet fokozni. Amikor utolsó este bejött Gabó a tortával és énekelték a Boldog szülinapot, nagyon elszégyelltem magam..."Basszus kinek van ma a szülinapja? Pedig néztem a Facebookot és nem írt ki senkit..."Értetlenkedtem és eltartott egy ideig, mire leesett, hogy nekem szól. Teljes sokkhatás ért. A kézremegésem még utána is sokáig megmaradt. Aztán a képeslap a cukibbnál cukibb személyes kis üzeneteikkel. És ha belegondolok, hogy csak november óta ismerjük egymást...hihetetlen! annyira összetartó kis csapat lettünk, és nagyon hálás vagyok nekik, nem csak ezért a kis meglepetésért, hanem az egész együtt töltött időért! És tudjátok, hogy ez nem kurva szar, hanem kurva jó, hogy ilyenek lettünk és kurva jó lesz a következő darab is én meg majd skyperól néha beköszönök. Decemberben pedig megyek az utolsó, karácsony előtti foglalkozásra! ;)

Hát igen, most itt tartok, a gépmen lévő számláló szerint 6 nap 1 óra 16 perc és 45 másodperc van hátra a repülő felszállásáig. Még egy-két találkozó, állatkert anyával ( főleg a pálmaházban leszek, hogy akklimatizálódjak) és el is telik az utolsó hetem. Vagy másképp; még 6 nap és el is kedődik valami új. Ami jó lesz, még akkor is ha néha nehéz. (Mert az emberek néha nem is tudják milyen nehéz, milyen nehéz várni)

Szóval az ittenieknek Dec. 13. 11:00 Ferihegy, a kintieknek meg (mert biztos tudnak magyarul, és olvassák a bolgomat) Aug. 11. 15:15. Nekem minegyik jó lesz és várom!!! :)

 

Szólj hozzá!

Címkék: búcsú katona krétakör táborok szabadiskola uwc életvárók utolsó hét

A bejegyzés trackback címe:

https://ketevnyar.blog.hu/api/trackback/id/tr916572911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.