Első nap okt.9.
Hatalmas épületek mindenhol, kb negyven vagy több emelet, ijesztő, olyan, mintha rád akarna esni. De amikor kicsit beljebb értünk a városba kínai kavalkád fogadott, ez már tetszett. Remélem lesz hétfőn idő körbenézni, a kínai piac, meg a kis cuki bazárok nagyon vonzanak. A hotel nagyon-nagyon fancy, kb nem tudtam, mit hogyan kell hasznalni, a kártya, a villany, az ötféle izé a fürdőben, amiből az egyik talán a tusfürdő....hát egy szegény pesti lány nem ehhez szokott, az biztos. 31 emelet, a szobánk a 16-on van, kilátás a medencére. Ja, és hogy ne csak a luxusról essék szó, természet is lélegzetelállító. Kb az erdélyi kirándulásra emlékeztet, csak talán még szebb, teraszos hegyek, szerpentines út vezet a hotelhoz, gyönyörű, csak néha elrontja a kilátást egy-egy sokemeletes a hegyek között.
Második nap. Okt. 1O.
Reggeli: ezer féle kajából lehetett választani. Végre nem műzli-nutellás-vagy-peanutbutterös kenyér. Heaven!!! J A busz a tüntetések miatti dugók miatt 5O perc késéssel érkezett, de 9:22kor már el is indultunk a Canadian International Schoolba, a TaPS-ra. Mhairi Mclnnes csoportjába kerültem. Mozgás és szavak játéka volt az első gyakorlat, olyan szavakat kellet mozdulatokkal megjeleníteni, amik a fesztiválhoz kapcsolódnak, reményeink, elvárásaink...stb. Aztán kisebb csoportokban vakon nézőteret másztunk, beszédtechnikáztunk, megfigyeltük egymást, és boszorkányosat is játszottunk, amit mindig leállítottunk és kapcsolatokat találtunk ki a szereplők között. 5 tárgy a térbent is játszottunk. Ez kb olyan, hogy van 5 tárgy, 5 ember és mindenki kitalál egy sorrendet a tárgyakkal való érintkezésre. Aztán valamilyen instrukció alapján kell megtenniük az utat a tárgyak között. Baromi érdekes és vicces. Este Mark Hill, egy ausztrál fizikai színházcsináló tartott előadást. Miután 12 évig dolgozott Butoh színészként, megszólalt a társadalmi szerepvállaló énje és először iskolákban tartott workshopokat, aztán tavaly Afrikában egy menekült táborban csinált foglalkozásokat a gyerekeknek. Iszanyat inspiráló volt, kb ez az álmom már évek óta, hogy a művészet szolgálhassa a társadalmat. Én is ezt akarom csinálni!!!
Ja érdekességek tegnapról. A prospektusban Fanni Kertesz vagyok, szóval nagyon tetszett nekik hogy ilyen funny vagyok...aztán amikor közöltem, hogy Ajna, akkor teljesen kiakadtak, képtelenek kiejteni ezt a nevet....hát ez az én sorsom, sehol sem egyszerű Ajnának lenni :D A hongkongiak amúgy elég megosztottak a tüntetések miatt, az egyik srác szerint, aki mellesleg Onionnak hív (le se tagadhatom, hogy magyar vagyok, hiszen minden kajánkban van hagyma, nem igaz?), átgondolatlan és hülyeség a tüntetés, de ugyanakkor a kormánnyal sem ért egyet, egy másik viszont aktívan részt vett és vesz az egészben és nagyon hisz benne.
Harmadik nap Okt. 11. (Ma két hónapja távol a hazától...)
Reggel volt két foglalkozás ahhol hármas csoportokban kellett rendeznünk kis jeleneteket. A mi kis csoportunkban én voltam a rendező. Nagyon érdekes volt,eddig még soha nem voltam ilyen szerepben. Kicsit messzebbről enged rálátni a jelenetre, ugyanakkkor mégis van lehetőség a jelenetben apró változtatásokra, finomításokra. Délután Mark Hillel dolgoztunk, aki a Suzuki metódust tanította meg nekünk. A japán szinházcsináló alapgondolata, hogy ázsai emberént sokkal közelebb áll az anyaföldhöz az itteni színész, tehát a központ a testben a kölödök alatt 3 cm-vel lévő pont, nem pedig a mellkas mint nyugati kultúrákban (pl. Balett). Folyamatosan hajlított térdek, egyenes felsőteset. Rengeteg izmmunka, ránézésre azonban könnyed, folyamatos a mozgás. A mai negyedik foglalkozás csak egy órás volt, mert a tüntetés miatti dugó miatt korán el kellett indununk. Szóval ezalatt az egy óra alatt a tentionnel foglalkaztunk az intenzitás hét szintjét próbálgattuk, kisebb improvizatív jelenetkben. A színházba való idulásunk előtt pedig utravalóul Peter Brook Az üres tér című könyvéből a savas tesztes idézetet kaptuk. Egy képet, érzést, hangulatot kell magunkkal hozni a holnapi (záró) napra. Amikor odaértünk, még volt egy fél óránk, hogy körbenézzünk. A kéthónapos hazától való távollétem alkalmából amikor a betértünk egy seveneleven-be RÁGÓt vettem!!! Végre. :) Az előadás meg fantasztikus volt. Kicsi színházterem egy sokemeletes 8. Emeletén. Kb a Sufni duplája, volt a nézőtere. Semmi választó vonal a színpad és a nézőtér között. Az első sorban ültünk. One flew over the cuckoo’s nest, Lara Genovese rendezésében. Zseniálisak voltak a színészek, kicsit a Fizikusokra hasonlított a dráma. Egy elmegyógyintézetben játszódott. Olyan színészi alakítások és olyan közelről. Jaj, nagyon jó volt. A díszlet meg a színhasználat is tetszett. Nagyrészt fehérek, rácsok, vonalak a padlón, és néhol narancsárga (törlőkendő, zokni) gyönyürű képeket alkottak. Tényleg, baromi jó volt. :)
Negyedik nap Okt. 12.
Délelőtt még volt egy kétórás foglalkozás, aztán ebéd után már csak a lezárás maradt hátra. Többen sírtak, a nagy ölelések és selfizések között. Tényleg nagyon jó kis csapat lettünk, jó volt, hogy három napon keresztül csak dráma, színház, előadások voltak a téma, olyan emberekkel akik legalább annyira szeretik az ilyesmit mint én. Rengeteget tanultam ezalatt a három nap alatt. Asszem decemberben esedékes 2OOO szavas reportot egy kicsivel könnyebb lesz ezek után megírnom. :) A végén amikor megköszöntem az én dráma tanáromnak, hogy itt lehettem (hiszen az egész utazást a suli finanszírozta nekem), azt mondta, hogy magamnak köszönjem, mindenkitől csak jót hallott rólam, szóval az én érdemem, hogy részt vehettem. Oh My God! Ez borzasztóan jól esett.
Délutánt és az estét a tengerparti sétányon töltöttük, kis bazárok, inkább indiai mint hong kongi hangulattal. Kiülős vendéglők, fagyizók, naplemente, kis csónakok a vizen. Kell ennél szebb látvány?
Ötödik nap Okt. 13.
Ma bementünk a városba, ami a tüntetés miatt 1,5 óránkba telt. A Macau Ferryvel átmentünk a másik szigetre, és az ottani hatalmas bevásárlóközpont tetejéről lenéztünk Hong Kongra. Hát én nem mondanám szépnek, persze lélegzetelállító hogy mennyi és milyen magas épület van itt, na de na, nekem ez nem a legszebb dolog a világon. A természeti részek azonban, tehát a hegyek, teraszok, és a tenger tényleg gyönyötrűek. Egy gyors ebéd után már mentünk is a reptérre és négykor felszálltam hazafelé...ja, nem. Bár lassan mondhatom, hogy második otthonom ez a kis országváros. Azonban nem sokat leszek itt, holnap délben jön értem a host familym és a hét többi részét náluk töltöm, Kate (az anyuka) levele alapján kényeztetni fognak rendesen. Holnap falmászás, szerdán csodálatos táncelőadás (http://www.sistic.com/events/far1014) csütörtökön pedig fancy vacsora itt: http://www.fullertonbayhotel.com/dining/lantern , ja meg írja hogy vigyek fürdőruhát, mert persze van medencéjük is... szóval elég jól telt, telik az october breakem, asszem :D Tanulni meg majd ráérek a jövő héten is. Pontosan 6O nap múlva pedig Christmas break, otthon!! (hajj de gyorsan megy az idő, ha az ember jól mulat)
