Két év nyár

Szóval vége az első évemnek Szingapúrban. Nem tudom, hogy ennek most örülnöm kéne vagy sem. Hihetetlen gyorsan telik kint az idő, és én meg nem akarok felnőni, meg egyetem, meg a nagybetűs, meg ilyenek. Azt hiszem legjobb lenne örökké tizenegyedikesnek maradni. Még akkor is ha sok az IA meg az EE para meg a Written Assignmentek meg satöbbi.

Szóval, hogy mi is történt a vizsgák után? Szerintem az idei év három legjobb és legemlékezetesebb kirándulásai Ausztráliában, Perthben, Indoneziában Gili szigetén és Timor-Lesten.... Na jó, de mégis hogy juthattam el ezekre a csodás helyekre? A válasz pedig: tanulmányi kirándulás, illetve az utolsó esetben béke konferencia. Tudjátok, mint az erdei iskola otthon. Csak kicsit messzebb mentem a sulitól...Hát igen, ez Szingapúr, itt illyenek az erdei sulik.

Lényeg a lényeg, hogy borzasztó szerencsés voltam és ejuthattam álmaim országába, Ausztráliába!!! Az ESS és a Földrajz diákoknak ajánlkozott fel ez a lehetőség. 6 nap Nyugat Ausztráliában. Perthben landoltunk az éjszaka közepén, majd egy nagyjából 7 órás buszút után reggelre a vörös sivatag közepén találtuk magunkat. Civilizáció, emberek sehol, csak a mi kis csapatunk 4 tanárunk és az idegenvezetőnk. Gyönyörű volt. (Látsd a FB albumomat). Az első éjszaka itt is sátoroztunk. Este kicsit lehült, olyan 10-15˚C körül lehetett. Másnap tovább utaztunk és egy erdő mellett szálltunk meg, itt nagyon hideg kb 2-5˚C volt, de a tábortúz mellett felszolgált kengurúhús és a benszülött történetek kárpótoltak bennünket. Aztán lefekvés előtt volt egy kis para. Az egyik sátorban találtunk egy jókora (az ausztrál szerint ugyan nem mérges, mert túl nagy ahhoz) pókot. Szóval ez után képzelhetitek, hogy aludtam. Minden második órában felébredtem és körebefújtam a sátrat rovarírtóval...fúúúú olyan büdös volt, azt hittem megfulladok.. Aztán aznap az aranybányába mentünk és mi is mostunk aranyat. Persze annyira pici darabkat találtunk, hogy alig látszik az üvegcsében. Másnap a Nyugat Ausztráliai Egyetem Kutatási célból fenntartott farmjára mentünk, és talajvizsgálatot tartottunk. Mértünk pH-t, Elektromos Kanduktivitást (talaj sótartalma) megvizsgáltuk a talaj reakcióját carbonáttal, megnéztük a vizbefogadóképességét és az állagát. Erről később, amikor visszajöttünk komoly beszámolót kellett írni. Egyik nap átkmopoztunk a Perth közeli szigetre, Rottnestre, ahhol a cuki dagadt patkányokat, vagyis a quakkákat vizsgáltuk. Pontosabban a kakájukat. De tényleg. számoltuk a fekete kis bogyóikat vízparton, árnyékban, napon, füvön, avaron, mindenhol... :D Utolsó napon pedig a Perth környéki tengerpartok homokdűne fejlődéséről gyűjtöttük adatot. Szóval nem unatkoztunk vagy nyaraltunk, de nagyon jó volt! :)

tudományos mérések......

 

....és kaka számolás.

A kirándulás után két hét örület következett. Kettő ESS IA (Internal Assignment), Written Assignment magyarból és angolból, matekdoga, 15 oldalas dráma portfólió és előadás, Pszichológia esszé. És ha mindez nem lett volna elég közben lázasan készültünk a projekt hétre. Első segély tanfolyamra, angol tanító workshopra mentünk, bevásároltunk a kreatív kézműves foglalkozáshoz, vettünk egy elsősegély ládát..stb.

Gili, Indonézia egyik parányi szigete. Ez volt az uticélunk, nekünk ötünknek ( két indiai, egy szingapúri, egy maldív szigeteki lány, meg persze én). Szóval szombaton neki is vágtunk. Először is 2 óra  repülőút Balira, majd másnap komppal Gili. Hajj én olyan beteg lettem a hajón, ami leginkább egy hullámvasúthoz hasonlított, hogy csak na. De végre megérkeztünk, és hát én még olyan szépet nem láttam. Rögtön elmúlt a tengeri betegségem... :D

Vasárnap értünk Gilire, de aznap nem volt semmi tennivalónk csak felfedeztük a környéket, sétáltunk a parton, megkerestük az általános iskolát ahová másnap és a hét további napján kellett mennünk. Szóval hétfőn reggel nyolckor kezdtünk a suliban. A negyedikes osztályba bemehettek, mert a tanárúr elutazott és ma úgysem lenne senki a gyerekekkel, mondták a tanáriban, miközben gyerekek jöttek ki és be néhány rúpiát csempészve a korábban már beszedett és stócokban az asztalon álló ellenőrzőkönyvükbe. A negyedik osztály, nehéz volt megállapítani, hogy kik is tartoznak ide a gyerekek többsége az udvaron futkosott, tanár alig volt a termekben, tanítás egyáltalán nem volt. Megpróbáltunk néhány gyerkőcöt beirányitani a negyedikesnek mondott osztályterembe, ám ekkor újabb problémákba ütköztünk. A  gyerekek nem, vagy alig tudtak angolul. Maradt a mutogatás rajzolás illetve az egyikünk szegényes tatum tudására hagyatkoztunk. Valahogy mégis sikerült lekötnünk őket és papírtányér maszkokat készítettünk. Aztán a későbbiekben volt Head and Shoulders, Old McDonald, állatnevek, gyümölcsök tanulása és készítettünk egy újlenyomat posztert is a gyerekekkel. Délben viszont szigorúan kicsengettek, meglepő módon ekkor előkerült néhány tanár és közölték, hogy akkor mára ennyi. Lett egy szabad délutánunk, úgyhogy lementünk a partra és fürödtünk. Másnap a délelőtti suli után a helyi zöld szervezettel a Gili Eco Trust-tal találkoztunk és bambuszszívószálakat szortíroztunk (alternatív megoldás a sok műanyag helyett) este pedig elbicikliztünk velük a sziget másik oldalára ahhol egy kifelyezetten a napnyugta nézésére kialakított helyre és tényleg csodás, olyan festményszerű volt a táj..Aztán másnap voltunk velük a szeméttdombon üvegeket szortírozni, na az már kevésbé volt mesés....Öszességében viszont élménydús és emlékezetes egy hetet töltöttem ezen a parányi indonéz szigeten :)

• 
• 
• 
• 
• 

Project Week után újabb két hét hajtás a javából következett, miközben az utolsó simításokat végeztük az ifp terven. Az ifp (Initiative for Peace) egy békekonferencia ami idén Timor-Lesten és Mae Soton került megrendesésre Doveres és Eastes diákok szervezésében. Én Timorra mentem ami mindössze 2002 óta létezik mint Indonéziától független, különálló ország. A diákok akikkel dolgoztunk, tehát már éltek az indonéz-timori polgárháború idején és szüleik, nagyszüleik részt is vettek benne. Ezeket a traumákat próbáltuk nekik segíteni feldolgozni, illetve megnyitni egy kicst előttük a világot, megmutatni, hogy mi minden létezik Timoron kívűl, hiszen ők még sosem jártak más országban. A mi színes kis csapatunk (25 fő, 22 országból) azt hiszem kellőképpen teljesítette ezt a feladatot. Nagyon érzelmes hét volt. Pár nap után olyan bizalom alakult ki köztünk, ami szinte hihetetlen, elmondták a történeteiket, az eddig elnyomott érzéseiket...stb. Utolsó nap mindenki sírt, nem akarták hogy vége legyen ennek a hétnek, ami valahogy nagyon eltért az eddigiektől. Én is sajnáltam, de titokban kicsit örültem, hiszen másnap repültem haza!!!!

• 
• 
• 
• 

Hat hónap után újra itthon. De furcsa, bár most amikor ezt a bejegyzést írom, már majd két hete itthon vagyok, és már kevesbé az. Most az a furcsa hogy ott voltam, ja, meg ott, és hogy ezt meg ezt csináltam. Hihetetlen. De mondjuk nincs sok időm csodálkozni a nyaram ACT Prep, EE, Common App és néhány más appróság egyvelegéből áll..

itthoni képek :)))

• 
• 
• 
• 
• 

Hát úgy tünik  a havi rendszerességű blogolás az tényleg lehetetlen.....

Szóval most így olyan 3 vagy 4 hónap kimaradással megpróbálok beszámolni, hogy miért is nem volt időm erre korábban.

Január

Miután visszajottunk a téli szünetből, volt két hét tanítás, ami a 12eseknek a mock exams volt igazából (próba IB vizsga, olyan kb mint otthon a kisérettségi, vagy év végi vizsgák a Radnótiban). Szóval miután ők végeztek a vizsgákkal az egész Boarding House elbuszozott a szomszédos Malajziába és egy Desaru nevű helyen töltöttük a hétvégét. Nagyon szép volt, én az örmény barátnőmmel szinte egész nap a tengerparton voltam, hiszen nekünk ez nem mindennapi látvány. Mondjuk meg is lett az eredménye az egész napos strandolásnak. Mindketten a kreol bőrünk ellenére is fájdalmasan leégtünk. Jaaaajjjjj...még visszagondolni is rossz, nagyon durván erős errefelé a nap...

Ja, és amikor azt mondom, hogy az egész Boarding House, akkor az valahogy így néz ki. (162 diák  meg tanárok, es házi szulők.)

Február

Ebben a hónapban az a megtiszteltetés ért, hogy a sierra leoni ösztondíjas lány mellett enegem kértek fel, hogy mondjak köszönő beszédet a minden évben megrendezésre kerülő sulis alapítványi eseményen. A dolog egész jól ment volna, ott volt a szépen megírt, begyakorolt szövegem, csak az volt a probléma, hogy az éppen előttem beszélő alapítványigazgató arról beszélt, hogy mennyire nagyszerű, hogy a szülők sokszor egyszeri, nagyösszegű támogatással teszik lehetővé, hogy az ösztöndíjasok hazarepülhessenek karácsonyra. Na itt elsírtam magam.... (Ajnaaaaa....szedd már össze magad, ohh te jó ég! ) 

amugy itt a link az eseményről készült videóhoz. Ezen már nem sírok, hurrá! :D 

https://www.youtube.com/watch?v=umZBGYZeNsk

A legnagyobb esemény februárban viszon nem ez volt, hanem a holdújév. Ez az eredetileg kínai ünnep az egész délkelet ázsiai régióban a legfontosabbnak számít az év során. Szóval ez diáknyelven nekünk 2 hét szünetet jelentett. A szünet első pár napján egy kis csapattal (szenegáli lány, olasz és kambodzsai fiú) átbuszoztunk ismét Malajziába. Ezúttal a fővárosba, Kuala Lumpurba menetünk. A két nap során, amit ott töltöttünk folyton úton voltunk. Várost neztünk, turistáskodtunk. Megnéztük persze a Petronas Tower-t, a botanikus kertet, voltunk kínai és indiai templomokban, vacsoráztunk banánfa levelén tálalt hagyományos malaj ételeket...stb. Nagyon szuper volt. :)

kis csapatunk a Negara Mecset bejáratánál

Miután hazajottünk a kis kirándulásunkról, egy hetet dolgoztam a sulikönyvtárban egy kis extra zsebpénzért cserébe. Csütürtökön pedig meghosszabbított kimenőt kaptunk egészen éjféli, a holdünnep alkalmából. Szingapúr kínai negyedébe mentünk a kínai-kambodzsai barátommal, aki tökéletes idegenvezetőm volt, hiszen mindként kultúrában nagy fontosságot szentelnek ennek az ünnepnek. Szóval a vörösbe öltoztetett utcán, az arannyal rajzolt csodásan festő kínai jókívánságok és lampionok között meghalgathattam az újhold történetét. Olyan mesebeli volt az egész élmény, szerintem nem is lehet leírni.

Március

Március első hete a Spirit week volt. Minden nap egy adott téma szerint kellett beköltözni.

1. nap: iker nap. az ikrem a hong-kongi barátnőm volt. ugye hasonlítunk? :D

2. nap: fikciós szerplő nap. Mia Wallance a Ponyvaregényből

3. nap: népviselet vagy bármi az országodra emlékeztető ruha

4. nap pijama nap

5. nap: sárkány vagy uwc nap, szóval bármilyen kék vagy zöld ruhát lehett viselni. Erről sajnos nincs képem.

Március második hetén került megrendezésre a Holi fesztivál, amiből a befolyó öszegget a Hand in Hand, indiai nonprofit szervezetnek utaltuk át. Maga az esemény pedig nagyon vicces volt! :)

A képen Julival és japán barátnőjével vagyok és az újkorában fehér (!)  nomádos pólóm van rajtam.

Ez a hónap tanulásilag elég húzós volt, és a szünet előtt még volt egy dráma előadásunk (Az ezeregy éjsaka meséi) is, amire rengeteget próbáltunk, egész hétvégéket töltöttünk a black boxban. A jelmeztől a világításig mindent nekünk kellet csinálni. Ez amúgy nagyon izgi volt. Egyik péntek délután például a kínai-német osztálytársammal elmentünk az arab negyedbe, hogy megvegyük a kosztümöket. Szóval összességében nagyon élveztem az egész folyamatot, és nagy sikerünk is volt. :)

Az előadás után két hét vizsgaszünet következett. Az első héten minket, a Szingapúrban maradt ösztöndíjasokat, elvittek egy szingapúri hotelbe. Tetőtéri medence, másmilyen medence, szauna, edzőterem....stb. Ezen kívül programokat is szerveztek, például elmentünk bowlingozni, vagy a Bays by the Garden-nél vacsiztunk, vagy csak bringáztunk a környéken. Szóval nagyon kikapcsoló és vizsgára nem gondolós volt a szünet első fele. A második már kevésbé. De azért egy magyartalálkozó belefért csütörtök este Juliéknál. Tilla és Franciska is jott a Doverből szóval teljes volt a csapat! :)

Április

Vizsgááááááák. Jaj, hát ez minden 11es rémálma. 6 tantárgyból vizsgázni 5 nap alatt. Elég durva, és sürű....de hát végülis túléltem. Az eredményeket még ugyan nem tudom, de annyira nem volt vészes szerintem. A vizsgák után viszont magas színvonalon ünnepeltünk, az évfolyambál keretében a szingapúri Hiltonban. Nagyon szép este volt, és remek lezárása egy stresszes hétnek.

Szóval most zárásképp álljon itt ez a bálos fotó. Jövő hetén indulok Ausztráliába!!!!! juhéééj! Perth-be megyünk, az ESS dogához anyagot gyüjteni. Legközelebb a jövő meghatározhatatlan konkrétságában jelentkezem majd. Addig is üdvözletek hazafelé mindenkinek. Már csak két hónap és újra a Túró Rudi és  Lángos országában leszek! :)

Már megint iszonyatosan régen írtam blogot. Rengeteg minden történt a legutóbbi bejegyzésem óta eltelt több, mint egy hónap alatt.

Azt leszámítva, hogy a szünet előtti utolsó két hétben minden tantárgyból dolgozat, esszé, vagy például drámából szóló előadás volt, nagyon sok sulin kívűli program is volt! 

 Ilyen volt például a Hand in Hand GC-m (Global Concern) által szervezett jótákonységi táncest (Bollywood Dance), ahol indiai ruhában kellett megjelenni, indiai kajákat árutunk, hennáztunk, és persze igazi bulihangulat volt, indiai popzenékre táncoltunk! ’Akkkor mostmár majdnem indiai vagy!’ mondta egy évfolyamtársam az este után. Hát igen, asszem ilyesmi az UWC feeling.

 Közben november végén bemutattuk a Chrysalids-t. Háromszor játszottuk teltházzal. Hatalmas élmény volt!  Életemben először játszottam angolul. Csak sajnáltam, hogy anya, aki eddig minden kis előadást látott, amiben benne voltam, ezt nem láthatta. Az viszont nagyon jól esett, hogy Juli (az egyetlen magyar a Campuson) szülei eljöttek, és így a végén magyarul is kaptam gratulációt. 

 CultuRama is volt. Indiai, spanyol, indonéz, Új-zélandi, Francia, Afrikai, Amerikai, Japán, Thai, Kambodzsai tánckavalkád.  Én a dél-afrikai bányásztáncban, a Gumboot Dance-ben voltam. Szerintem, ha megnézitek a videókat, egyártelmű, hogy ez mekkora UWC élmény volt számomra. Egyszerűen imádtam!

Ez csak a mi táncunk, a gumboot: https://www.youtube.com/watch?v=EavbK097Dn4

Ez pedig egy öszeállítás az egész estéről: https://www.youtube.com/watch?v=ln82qulKeuw

 Közben drámán volt egy ilyen Research Presentation is. Én a  kínani árnyék bábjátékról tartottam előadást, itt a Prezi hozzá: https://prezi.com/he941cltz8w8/chinese-shadow-puppetry/

 Godot. Igen. Láttam. Szingapúrban. Ez az az előadás, aminek szeptemberben láttam meg a plakátját és  már akkor eldöntöttem, hogy meg fogom nézni. Azt hozzá kell tenni, hogy a szingapúri jegyárak horribilisek, szóval kellet rá spórónom rendesen, de azért ezt nem lehett kihagyni. A dublini társulat turnéját láttam. Hallgattam az angol szöveget és nem kellett magamban lefordítanom, mert a magyar fordítást már tudom kívűlről, így az előadással párhuzamosan az ment a fejemben. Hihetetlen érzés volt! Viszont szakmailag nekem a katonás előadás jobban tetszett.

 Ja, és karácsony a trópusi éghajlati övön is van! Utolsó előtti napon karácsonyi vacsora volt a koleszlakóknak. Voltak akik fel is léptek éneklés, tánc...stb. Csak hogy a diverzitást demonstráljam az alábbi képen kazasztáni, spanyol, indiai, szenegáli, hongkongi, orosz, kambodzsai, sierra leone-i, norvég, fülöp-szigeteki és örmény osztálytársaim társaságában ünnepelek. 

 ....éééés itthon!!! 4 hónap után újra! A majd’ 24 órás út után ferihegyen végre megcsapott a jó 25 fokkal hidegebb decemberi levegő. Jó volt.

A jó öreg radnóti lépcsőit taposva nosztalgikus érzés fogott el. Itthon vagyok. Gondoltam. Mert kint is már minden ismerős, meg otthonos, de az mégsem itthon.

Aztán a Katona. Igaz csak 2 órát tudtam ott lenni, és nem is csináltunk liftes szelfit(!) azért mégis jó volt.

Persze voltam a Katonában a nézőtéren is. A Két Koreát láttam, ami most hihetetlenül aktuálisnak tűnt számomra....bár ezt inkább hagyjuk. Mindenesetre Keresztest, Kulkát, Nagy Ervint és a többi remek katonás színészt látni nagyon jó volt. Ez az amit Szingapúrban nem tudnak, vagy nem ilyen jól. A magyar színjátszás jóval a kinti felett jár!

Karácsony előtt még Kiscsillag koncerten voltam, kellenek a magyar emlékek, na a következő hat (!) hónapra, és asszem a tegnapi pl, pont ilyen lesz.

 Az ünnepekre elutaztam vidékre a nagyimhoz, összejött a család, örültek nekem, ölelgettek, meséltettek, karácsonyoztunk. Én egy kicsit szenvedtem, hogy nincs internet, de azért valahogy elkezdtem írni a 2OOO szavas reportomat a szólómról. Aztán most még egy hetem van Pesten és szombat délben felszálltam, hogy a második félévemet elkezdhessem az UWCSEA-ban.

Igen! Igen! Igen!

Már szinte olyan mintha ezer éve itt lennék, igazából erre a napokban jöttem rá mindenféle kis apró jelekből. Például már nem felejtem el megcsinálni a laundrymat a legfáradtabb és elfoglaltabb estéken sem, vagy, hogy már tudom fejből az órarendemet és minden kis hidat, lépcsőt ismerek a suliban, meg már bárkivel gond nelkül elbeszélgetek, kb. bármiről (na jó, persze vannak határok, mondjuk az atomfizikáról még nem tudok társalogni....bár arról magyarul sem), de ami a legmeglepőbb és furcsább volt, az az volt, amikor egyik nap átgondoltam magamban, hogy miket kell csinálnom, és mindezt angolul tettem!  (say, whaaat? ) A hogyan érzem magam itthon idekint listára még felkerült a képesség a kanállal való hússzeletelésre és bármilyen kaja evésére, a varrógéppel varrás tudománya (egy kis karácsonyi zsebpénzért  cserébe beszegtem néhány asztalterítőt), a nemalvás/kevésalvás és energikusság összeegyeztetése, a képesség az önálló közlekedésre a városban (a kiigazodás a Tamil nevű megállók között, főleg a buszon, ahol nem mondják be a megállót, na az nehéz), a lámpafénynél való alvás (szobatársam este 11kor kezd tanulni és 3 előtt nem fekszik le...), és még folytathatnám.

Szóval mostanra már azt hiszem tényleg beilleszkedtem, önmagam vagyok. Tudjátok, az a sokat beszélős, pörgős, nevetős Ajna. Végre, mert azért az elején a sok újdonság miatt még elég shy voltam...

Szóval mi is történt az elmúlt egy hónapban, amióta nem írtam? Hát sok, ja és még több...

Az őszi szünet második felét egy übergazdag hostfamilynél töltöttem, és szerencsémre (mivel a bemutatkozó levelemben írtam, hogy imádom a táncot), elvittek egy fantasztikus showra. McGregor csapatának előadását nézhettem meg. Gyönyörű volt! Előtte meg elvittek egy japán étterembe, és életemben először sushit ettem! hajj,de finom volt! :)

Fancy dinner with my host family

 

Aztán back to school...yay! Pszichológia essay, Színházas prezentáció, ESS bottle ecosystem, Francia existencialisták, magyar drámakommentár...stb. és ha mindez nem lenne elég már az EE (Extended Essay=mini 4OOO szavas szakdolgozat szerűség szabadon választott témában) is bemutatkozott. hurrá.

Közben a Chrysalids próbái is folynak, november 26-án bemutató!

 

 

 

Ja, még volt ilyen hogy diwalii vacsora...az indiai kaják jók, csak churryt ne, pls! A csillagszóró viszont jó móka és csodaszép!

diwalii outfit

 

 

Meg halloween is volt. Életem első trick or treatje :) 

De a hónap szenzációja mégiscsak a világbajnok Hosszú Katinka volt!!! Élőben láthattam, itt Szingapúrban, szurkoltam neki, ő meg a dobogóról visszaintegetett. Hát kell ennél nagyobb boldogság, távol a hazától?

....amikor az ember büszke arra, hogy magyar

Közben a pénteki Culuturama próbái sokasodnak. Pénteken lesz a nagy népek tánca buli. Én a dél afrikaiban vagyok, de jövőre lesz magyar is (idén nem tudtam csinálni, mert ahhoz májusban kellett volna jelentkeznem), szóval drága leendő baby scholarom (mert beszéltem a boarding house "fejével" és ide jön az Eastre a szingapúri magyar ösztöndíjas :)  ), neked kötelező lesz. Viszont így idén délafrikainak adom el magam. 

Jövő hét szombaton meg a Dublini Godot előadásra megyek, amire már kb két hónapja megvettem a jegyet. Izgi nagyon.

Most épp a Most múlik pontosant hallgatom (mert azért ápolni kel a  bennem rejlő magyarságot), és a szobatársam furán néz...lehet hogy hangos, de hát istenem, kell az inspiráció az íráshoz... Na, inkább be is fejezem, ma korán akartam lefeküdni aztán már elmúlt 11, és még dolgoznom is kéne...áááá IB life....ez tényleg szerelem. 

Első nap okt.9.

 Hatalmas épületek mindenhol, kb negyven vagy több emelet, ijesztő, olyan, mintha rád akarna esni. De amikor kicsit beljebb értünk a városba kínai kavalkád fogadott, ez már tetszett. Remélem lesz hétfőn idő körbenézni, a kínai piac, meg a kis cuki bazárok nagyon vonzanak. A hotel nagyon-nagyon fancy, kb nem tudtam, mit hogyan kell hasznalni, a kártya, a villany, az ötféle izé a fürdőben,  amiből az egyik talán a tusfürdő....hát egy szegény pesti lány nem ehhez szokott, az biztos. 31 emelet, a szobánk a 16-on van, kilátás a medencére. Ja, és hogy ne csak a luxusról essék szó, természet is lélegzetelállító. Kb az erdélyi kirándulásra emlékeztet, csak talán még szebb, teraszos hegyek, szerpentines út vezet a hotelhoz, gyönyörű, csak néha elrontja a kilátást egy-egy sokemeletes a hegyek között.

 

Második nap. Okt. 1O.

 Reggeli: ezer féle kajából lehetett választani. Végre nem műzli-nutellás-vagy-peanutbutterös kenyér. Heaven!!! J A busz a tüntetések miatti dugók miatt 5O perc késéssel érkezett, de 9:22kor már el is indultunk a Canadian International Schoolba, a TaPS-ra.  Mhairi Mclnnes csoportjába kerültem. Mozgás és szavak játéka volt az első gyakorlat, olyan szavakat kellet mozdulatokkal megjeleníteni, amik a fesztiválhoz kapcsolódnak, reményeink, elvárásaink...stb.  Aztán kisebb csoportokban vakon nézőteret másztunk, beszédtechnikáztunk, megfigyeltük egymást, és boszorkányosat is játszottunk, amit mindig leállítottunk és kapcsolatokat találtunk ki a szereplők között. 5 tárgy a térbent is játszottunk. Ez kb olyan, hogy van 5 tárgy, 5 ember és mindenki kitalál egy sorrendet a tárgyakkal való érintkezésre. Aztán valamilyen instrukció alapján kell megtenniük az utat a tárgyak között. Baromi érdekes és vicces. Este Mark Hill, egy ausztrál fizikai színházcsináló tartott előadást. Miután 12 évig dolgozott Butoh színészként, megszólalt a társadalmi szerepvállaló énje és először iskolákban tartott workshopokat, aztán tavaly Afrikában egy menekült táborban csinált foglalkozásokat a gyerekeknek. Iszanyat inspiráló volt, kb ez az álmom már évek óta, hogy a művészet szolgálhassa a társadalmat. Én is ezt akarom csinálni!!!

Ja érdekességek tegnapról. A prospektusban Fanni Kertesz vagyok, szóval nagyon tetszett nekik hogy ilyen funny vagyok...aztán amikor közöltem, hogy Ajna, akkor teljesen kiakadtak, képtelenek kiejteni ezt a nevet....hát ez az én sorsom, sehol sem egyszerű Ajnának lenni :D A hongkongiak amúgy elég megosztottak a tüntetések miatt, az egyik srác szerint, aki mellesleg Onionnak hív (le se tagadhatom, hogy magyar vagyok, hiszen minden kajánkban van hagyma, nem igaz?), átgondolatlan és hülyeség a tüntetés, de ugyanakkor a kormánnyal sem ért egyet, egy másik viszont aktívan részt vett és vesz az egészben és nagyon hisz benne.

 

Harmadik nap Okt. 11. (Ma két hónapja távol a hazától...)

 Reggel volt két foglalkozás ahhol hármas csoportokban kellett rendeznünk kis jeleneteket. A mi kis csoportunkban én voltam a rendező. Nagyon érdekes volt,eddig még soha nem voltam ilyen szerepben. Kicsit messzebbről enged rálátni a jelenetre, ugyanakkkor mégis van lehetőség a jelenetben apró változtatásokra, finomításokra.  Délután Mark Hillel dolgoztunk, aki a Suzuki metódust tanította meg nekünk. A japán szinházcsináló alapgondolata, hogy ázsai emberént sokkal közelebb áll az anyaföldhöz az itteni színész, tehát a központ a testben a kölödök alatt 3 cm-vel lévő pont, nem pedig a mellkas mint nyugati kultúrákban (pl. Balett). Folyamatosan hajlított térdek, egyenes felsőteset. Rengeteg izmmunka, ránézésre azonban könnyed, folyamatos a mozgás. A mai negyedik foglalkozás csak egy órás volt, mert a tüntetés miatti dugó miatt korán el kellett indununk. Szóval ezalatt az egy óra alatt a tentionnel foglalkaztunk az intenzitás hét szintjét próbálgattuk, kisebb improvizatív jelenetkben. A színházba való idulásunk előtt pedig utravalóul Peter Brook Az üres tér című könyvéből a savas tesztes idézetet kaptuk. Egy képet, érzést, hangulatot kell magunkkal hozni a holnapi (záró) napra.  Amikor odaértünk, még volt egy fél óránk, hogy körbenézzünk. A kéthónapos hazától való távollétem alkalmából amikor a betértünk egy seveneleven-be RÁGÓt vettem!!! Végre. :) Az előadás meg fantasztikus volt. Kicsi színházterem egy sokemeletes 8. Emeletén. Kb a Sufni duplája, volt a nézőtere. Semmi választó vonal a színpad és a nézőtér között. Az első sorban ültünk.  One flew over the cuckoo’s nest, Lara Genovese rendezésében.  Zseniálisak voltak a színészek, kicsit a Fizikusokra hasonlított a dráma. Egy elmegyógyintézetben játszódott. Olyan színészi alakítások és olyan közelről. Jaj, nagyon jó volt. A díszlet meg a színhasználat is tetszett. Nagyrészt fehérek, rácsok, vonalak a padlón, és néhol narancsárga (törlőkendő, zokni) gyönyürű képeket alkottak. Tényleg, baromi jó volt. :)

 

Negyedik nap Okt. 12.

 Délelőtt még volt egy kétórás foglalkozás, aztán ebéd után már csak a lezárás maradt hátra. Többen sírtak, a nagy ölelések és selfizések között. Tényleg nagyon jó kis csapat lettünk, jó volt, hogy  három napon keresztül csak dráma, színház, előadások voltak a téma, olyan emberekkel akik legalább annyira szeretik az ilyesmit mint én. Rengeteget tanultam ezalatt a három nap alatt. Asszem decemberben esedékes 2OOO szavas reportot egy kicsivel könnyebb lesz ezek után megírnom. :) A végén amikor megköszöntem az én dráma tanáromnak, hogy itt lehettem (hiszen az egész utazást a suli finanszírozta nekem), azt mondta, hogy magamnak köszönjem, mindenkitől csak jót hallott rólam, szóval az én érdemem, hogy részt vehettem. Oh My God! Ez borzasztóan jól esett.

Délutánt és az estét a tengerparti sétányon töltöttük, kis bazárok, inkább indiai mint hong kongi hangulattal. Kiülős vendéglők, fagyizók, naplemente, kis csónakok a vizen. Kell ennél szebb látvány?

 

Ötödik nap Okt. 13.

Ma bementünk a városba, ami a tüntetés miatt 1,5 óránkba telt. A Macau Ferryvel átmentünk a másik szigetre, és az ottani hatalmas bevásárlóközpont tetejéről lenéztünk Hong Kongra. Hát én nem mondanám szépnek, persze lélegzetelállító hogy mennyi és milyen magas épület van itt, na de na, nekem ez nem a  legszebb dolog a világon. A természeti részek azonban, tehát a hegyek, teraszok, és a tenger tényleg gyönyötrűek. Egy gyors ebéd után már mentünk is a reptérre és négykor felszálltam hazafelé...ja, nem. Bár lassan mondhatom, hogy második otthonom ez a kis országváros. Azonban nem sokat leszek itt, holnap délben jön értem a host familym és a hét többi részét náluk töltöm, Kate (az anyuka) levele alapján kényeztetni fognak rendesen.  Holnap falmászás, szerdán csodálatos táncelőadás (http://www.sistic.com/events/far1014) csütörtökön pedig fancy vacsora itt: http://www.fullertonbayhotel.com/dining/lantern , ja meg írja hogy vigyek fürdőruhát, mert persze van medencéjük is... szóval elég jól telt, telik az october breakem, asszem :D Tanulni meg majd ráérek a jövő héten is. Pontosan 6O nap múlva pedig Christmas break, otthon!! (hajj de gyorsan megy az idő, ha az ember jól mulat)

 

Sőt, már több is, mint másfél hónapja, hogy itt vagyok. Mégis olyan érzésem van még mindig mintha táboroznék. Hogy miért is, az viszonylag egyszerű. Meleg van (30°C de tényleg minden nap, minden órában....kivéve amikor még ennél is több), nem a saját ágymban alszom (még akkor is ha a kis plüss rozmárom velem van, azért ez nem olyan mint otthon), van szobatársam a szomszéd szobákban is vannak emberek, szóval tényleg táborszerű az egész. A kaja nem a legjobb. Rízs meg félig megfőtt csirke, meg néha zöldség gyanánt éretlen paradicsom.....szóval egy jó kis hortobágyi palacsinta nem tudna ártani... :D Meg persze ami a legtáboribb, hogy nem találkozom a családommal a barátaimmal (mármint azokkal a barátokkal akik otthon laknak, mert azért itt is van jónéhány pajtim). 

Szóval magyarra lefordítva még mindig nem fogtam fel hogy itt lehetek.

Pedig igen, a testek, assessmentek, reportok, commentaryk egyre csak gyűlnek. Researchölés a mindennapi barátom, de a prezinek párját nem látom! (jájj, olyan büszke voltam, amikor azt mondtak, hogy a prezi mennyivel jobb a pptnél én meg mondtam, hogy persze, mert magyar! :D )

A délutánjaim is fullosak, csütörtökön IPP bemutató. Ez nagyon király, a darab nagy részében egy vászon mögött árnyéktáncolok. Ilyet még eddig nem csináltam egy csomó kipróbálás, meg impró van benne, nagyon tetszik. A Crysalids probák is elég királyak, ilyen nagy játéktéren még nem játszottam, szóval ez is egy új felfedezés, valami új kipróbálása, mint itt nagyjából minden. :)

 

És hogy a hihetetlenség folytatódjon ezennel ünnepéllyesen, és nagy örömmel jelentem be, hogy október 9-13ig Hong Kongban leszek!!! Juhujjj. :) A Kanadai nemzetközi iskola színházi workshop sorozatán. :) Aztán pedig őszi szünet Október 11től egészen 26ig, amit fogadócsaládnál fogok tölteni, mert ugye a kolesz 99%a, aki nem ösztöndíjas, az hazarepül. szóval izgi lesz:)

Aztán Culturama Night lesz meg Indiai jótékonysági tánc est, amiből a befolyó összeg a Hand in Hand India alapítványnak megy. 

Aztán mindjárt karaácsony, és remélhetőleg (embereld meg magad magyar időjárás!) idén is látok havat, csakúgy mint eddig minden évben. (itt ez nagy ritkaságszámba megy, a többség még soha nem látott havat, szóval irigyek rám rendesen :D )

Bocsánat megint a kicsapongásért, az értelmetlen lokikai láncért, de annyira nehéz mindent összefoglalni, mikor tudod, hogy csak 30 perced van (vagy igazából annyi se, mert a színház házidat kéne csinálni, ami csomó kutatás, és olvasás, és azért néha nehéz....)

Szóval mára ennyi, innen folytatjuk.

<3

Nem mintha panaszkodásból írnám, de tényleg nagyon sok minden történt, hiszen itt már három hete suli van, csomó házi, kiselőadások, tesztek, szóval volt okom a blognemírásra. Illusztrációként álljék itt az órarendem.

hétfő	kedd	szerda	csütörtök	péntek
mentor time	mentor time	mentor time	mentor time	mentor time
Magyar	Matek	Pszichológia	Színház	ESS
Színház	ESS	Könyvtáros önkéntes munka	Irodalom	Pszichológia
Irodalom	Pszichológia	Színház	TOK
ebéd	ebéd	Dél-afrikai tánc	ebéd	ebéd
	Magyar	Irodalom	Magyar	Matek
IPP (3: 1O-5:OO)	Chrysalids (3:1O-5:3O)		Chrysalids (3:1O-5:3O)	Cirkusz szolgálat
vacsi	vacsi	vacsi	vacsi	vacsi
tanuló idő	tanuló idő	tanuló idő	tanuló idő	tanuló idő

 

Na jó de ki érti ezt?! Csak az, aki itt tanul, vagy tanult....

szóval egy kis értelmező kéziszótár következik

• mentor time: Pálinkó tanár úr szavaival élve ez amolyan reggeli szeánsz. Hétfőn, szerdán és pénteken 2O, kedden, csütörtökön 4O perc. Kis 12-14fős csomportokban a mentorunkkal beszélgetünk mindig egy adott témáról, de hétfőn akármiról, hiszen ilyenkor mi hozunk hírt, amiről beszélni akarunk (pont mint a szabadsuliban)
• IPP: Indipendent Project Portfolio- a végzősök IB diploma munkája, kb mint egy vizsgadarab a magyar rendszerben, ebben csak színész/táncosként veszek részt, de jövőre nekem is kell rendeznem.  A próbák baromi érdekesek, rengeteget imprózunk, a norvég lány éneket, az indiai srác dobkíséretet én meg persze táncot. imádom!!!
• Chrysalids: A gimi februárban bemutatásra kerülő darabja. bővebb infó a storyról itt: http://moly.hu/konyvek/john-wyndham-ujjaszuletes
• Könyvtáros önkéntes munka: A suli alsós könyvtárában rakosgatom a könyveket egy lyukasórámban. Tökre kikapcsol meg feltölt és vannak cuki gyerekek! :)
• Dél-Afrikai tánc: Ez egy Culturama, amit pár évvel ezelőtt egy magyar srác, Cselőtei István talált ki. Nagyon népszerű. Idén már rengeteg féle táncból lehetett választani. Van minden salsatol, az indiain át a thaiig. Követező félévben lehet hogy csinálok magyart is :)))
• TOK(theory of knowlage): kirtikus gondolkodásra nevelés,a világ megkérőjelezése, elbizonytalanító tantárgy...
• Cirkusz szolgálat: első negyedévben mi tanulunk mutatványokat, aztán később helyi srácoknak adjuk át a tudást. nagy móka.

ezer bocsánat és apologies, de most néztem az órára, és már hajnal kettő közeleg, holnap pedig korán kell kelnem. Itt hétvégén sincs megállás! Most vasárnap (azaz nálam már ma) aquaparkba megy az egész boarding community. :)

Szóval csak annyit zárásként, hogy élek meg minden, csak időhiányban szenvedek, de azért majd még igyekszem beszámolgatni itt a blogon! :)

Szoval igen, tegnap befejezodott az elso tanitasi hetem. Hogy oszinte legyek, minden percet elveztem. Nem mintha streber lennek vagy ilyesmi, hanem egyszeruen tok erdekesek az orak, a tanarok, kozvetlenek, segitokeszek, latszik, hogy tenyleg erted vannak, tenyleg meg akarnak tanitani neked dolgokat. A pszicologia es a drama ora kozott hezitalok, nem tudom  eldonteni, melyiket szeretem jobban. De a tobbi ora is okes, meg a matek is! Sorozatokat vesszuk, nem olyan bonyi...Szoval akkor  foleg a jovo uwc-s diakjai kedveert a tantargyaim  a kovetkezok:

HL Theatre

HL Psychology

HL English Literature A

SL Math Studies

SL Environmental Systems and Societies

SL School Supported Self-taught Language A: Hungarian

A delutanokon sem unatkoztam. Eletemben eloszor a kinai baratnommel lementunk a gymbe. Aztan ez mar szokasunkka lett es minden masodik nap lejarunk. Az uwc egyik jelmondata, hogy challenge yourself, get out of you comfort zone, try out something, you've never done before. Hat asszem sikerult.

A hetvege is szuperul telt. Szombat este Julival (12es magyar lany....btw mi vagyunk csak magyarok az egesz campuson + egy uszo okatato fiatal tanarno) bementunk a varosba. A Little Indiaban tradicionalis vacsit ettunk, es meg olcso is volt! Meg aztan a Mustafa nevu bevasarlokozpontban vettunk meg par dologot. Mi voltunk az egyetlen feherek a plazaban. Havafele az MRT-n (kb. BKV-t jelenti csak tisztabb...) magyar dalokat enekeltunk, ami elmondhatatlanul jol erzes volt ilyen tavol otthonomtol....az emberek persze megbamultak, de who cares? :D

Vasarnap: Amazing Race! A varosban rohangaltunk ossze-vissza kisebb csapatokban. Utana BBQ a medencenel es furdes!! es amikor ott lubickolsz az olimpiai meretu medenceben a kinai, az orosz es az indiai barataiddal, akkor majdnem elsirod magad, hogy ez mennyire kiraly.....de nem ez tortent, nevettunk inkabb! :)

Fun factek

1. A boarding houseban 162 diak lakik ebbol 34 osztondijas, a tobbi gazdag. :D
2. Nem adnak kest a kajakhoz, mindent kanallal kell elvagni
3. Az indiai szobatarsam napi ketszer (reggel es este) furdik, es hisz abban, hogy 7 eletunk van
4. Az arab fiuk fura kotyot viselnek es egy feher vaszonnal kotik be az egesz fejuket
5. Az orosz csaj kisebb mint en es 33mas laba van!!!

 

Hat igen megerkeztem Singaporeba. ( elnezeset az ekezetek hianyaert....meg csak ma kaptuk mac a macbookot es nem toltottem le hozza ekezetes billenyuzetet) 16 ora. Qatarban harom ora varakozas, megtalalni a gepet, Singaporeban emigration form kitoltese...btw alig akartak beengedni mert az utlevelemben meg hosszu hajam van. De vegre megerkeztem. Ket Kambodzsai evfolyamtarsam jott ertem es Julia!!! Nagyon jo volt egy idegen orszagban, messze a hazamtol magyar szavakat hallani. :)

Aztan a name challenge kovetkezett...nem igazan tudjak kiejteni Anjanak is hivnak neha, de ez nem nagyon lepett meg, otthon is volt ezzel problema boven... :D Legalabb otthonosan erezhettem magam. Ja, meg persze vannak kepek a falon Rolatok!!! <3

A szobam a hetediken van (anya, ez a te szerencseszamod, remelem nekem is bejon :)) ketagyas, egy Dubajban elo indiai lannyal vagyok. Nagyon gazdagok.... de hat itt mindenki az. Szerdan vendeglato csaladokhoz mentunk. Hatalmas ketszintes haz, medence, kert, palmafak, harom apro gyerek es az idealis hazaspar. Sovany, magas no, jovagasu, broker ferfi. De kedvesek voltak nagyon, meg tajekozottak. Az orsz osztondijjassal mentunk...es mindent tudtak Putyinkarol.. amikor azonban megjelent a ket felszolgalo, akik naluk dolgoznak, kicsit zavarba jottem. Most akkor melyik szazadban vagyunk???

Szoval egyenlore meg erzodik az osztindijas es nem osztondijas kulonbseg. Mi sokkal osszetartobbak vagyunk. De a fizetosok is kedvesek meg minden, csak neha mas vilag. Racsodalkoztak peldaul arra is, hogy egyedul jottem el, milyen bator vagyok meg minden...volt mas valasztasom? 

Oke, eloszor nagyon aggodtam, aztan rajottem, hogy minden megoldhato. Az angolom is elmegy, megertjuk egymast, es a tobbi dolog is rendben lesz. nem lesz mindig konnyu, de nem baj, jo lesz! 

Mar vannak barataim es ez annyira hihetetlen, hogy Senegaltol Chilen at Kambodzsaig ezer fele helyrol jonnek. Uristen, meg mindig nem fogtam fel. Amikor megerkeztem majdnem sirtam, de nem a honvagy miatt, oromomben. Egyszeruen ez annyira felfoghatatlan szamomra, hogy na. Es ma megkaptuk a laptopot is. Alig mertem hozzerni, ekkora ertek szerintem meg soha nem volt a kezemben....ok meg minden egyes 11esnek adnak egyet...a tanaroknak is ez van...sot! mindenkinek iphoneja van. Szoval mas vilag az biztos. De tetszik es nem az ilyen dolgok miatt, hanem az emberek miatt, ennyi helyrol, ennyi egyeneseg.......meg mindig nem hiszem el hogy itt lehetek.....

Egyszer egy szép napon,

Tudom, hogy elhagyom,

a várost, ahol élek.

Mindent itthagyok, mit Bp. adhatott, 

igen holnap, holnap indulok...

Valahogy ma egész nap ez a szám megy a fejemben. Mondjuk nem nehéz kitalálni, hogy miért. Ez az a dal volt, amit gyakorlatilag az összes nyári táborban esténként  torkunk szakadtából énekeltünk, és fájón igaznak éreztem a saját helyzetemre. Leginkább mégis az osztályomat jutattja eszembe, meg a balatonfelyvesi tábort, meg hogy mennyire szeretem őket, és erre most kellett rájönnöm 5 év után, amikor elmegyek a világ másik felére . Meg persze, minden eszembe jut, ami ide köt. Ha nagyzolni akarok akkor az egész eddigi életemre, erre a 18 évre emlékeztet ez a régi dal.

Szóval eltelt ez az utolsó hét is. Voltam az állatkerben anyával...nem is olyan vészes az a pálmaház, a körhinta meg szuper, nekem bejött, hogy összeépítették az állatkertet a vidámparkkal. Ja, és még mindig az oroszlánok a kedvenceim!

az akklimatizálódás megkezdődött...

körhinta

anyával <3

...és persze az oroszlánok

A következő nap még egy nagyon régi barátnőmmel találkoztam. Jó volt újra látni őt, egy csomót beszélgettünk, meg belegondoltunk, hogy együtt kezdtük az elsőt, most meg már lassan mind a ketten 18ak leszünk és mennyi minden történt azóta... szóval kicsit nosztalgiáztunk is.

Csütörtökön még egy utolsó  talákozót iktattam be. Egy osztálytársam volt a szerencsés, akitől (a barátaim közül) utoljára búcsúztam el. Nagyon jót dumáltunk, ráadásul egy olyan helyen voltunk, ahonnan ez egész várost lehetett látni. A Radnótit ugyan nem találtuk meg, de a Keleti egyértelműen látszott, meg én a hetes megállójában lávő templomot is látni véltem...mindegy, szép volt így letekinteni a kis Budapsetre. :)

Aztán péntektől jött a nagy pakolási kabaré! :D De tényleg! Kis bőrönd, már tele és 15 kg, de  a fele cuccom még az ágyon. Jó, akkor legyen a nagy. Tele is raktuk 29 kg, felemelni, de még húzni is lehetetlen, félő,hogy kiszakad, eltörik a kereke..stb. Mennyi az idő? Este 7. oké, akkor irány a Duna Pláza, az talán még nyitva van! Ezer bőröndöt nyittattunk ki, ez azért nem jó mert kemény, eltörhet a váza, ez túl kicsi, ezen nem biztonsági zár van, ez csúnya, ez meg túl drága....szóval variáltunk egy keveset. Utolsó vevőként távoztunk 8 körül egy vászon, 114 literes, üresen 3,1 kg-os bőröddel. De legalább megvan! Fél tizenkettőre át is pakoltunk, csak egy melegítőt, meg két pulcsit kellet kivenni. Talán ezekre nem lesz szükség. Lemértük. Bőven belefér a limitbe. A bőrönd 30kg lehet, de nekem csak 26 kg lett, a túrazsákom, amit kézipogyászként viszek fel az pedig a megengedett 7kg-nál egyel kevesebb. Szóval mindenbe belefértem! Hurrá! (Ja, és minden magyarságom is ezekben a csomagokban lapul :D a túrazsákban a kalocsai édesnemes paprika, meg a magyar zászló, a bőröndömben meg a dunántúli népviseletem és a Rubik-kocka...)

all in

Most még az elekrtonikai cuccok feltöltése zajlik. Telefon, mp3, Kindle, hogy ne unatkozzak a szerencsémre csak 16 óra 10 percnyi úton. (mázli, hogy Dohában az átszállásnál a szokásos 7-8 óra helyett csak 3 óra 5 percet kell várnom)

Holnap meg majd szépen felkelek, felöltözöm, eszek valamit (ja, mégsem, nem hiszem, hogy tudok majd enni...) és szinte indulhatok is. Délután kettőre már kint kell lennem, mert a Qatar ezt kérte... 17:05 kor pedig felszáll a gépem...szerintem én vagyok az, aki a leginkább nem hiszi el, hogy mindez vele történik.....de talán majd ha elkezd emelkedni az a QR 210-es.