Már megint iszonyatosan régen írtam blogot. Rengeteg minden történt a legutóbbi bejegyzésem óta eltelt több, mint egy hónap alatt.
Azt leszámítva, hogy a szünet előtti utolsó két hétben minden tantárgyból dolgozat, esszé, vagy például drámából szóló előadás volt, nagyon sok sulin kívűli program is volt!
Ilyen volt például a Hand in Hand GC-m (Global Concern) által szervezett jótákonységi táncest (Bollywood Dance), ahol indiai ruhában kellett megjelenni, indiai kajákat árutunk, hennáztunk, és persze igazi bulihangulat volt, indiai popzenékre táncoltunk! ’Akkkor mostmár majdnem indiai vagy!’ mondta egy évfolyamtársam az este után. Hát igen, asszem ilyesmi az UWC feeling.
Közben november végén bemutattuk a Chrysalids-t. Háromszor játszottuk teltházzal. Hatalmas élmény volt! Életemben először játszottam angolul. Csak sajnáltam, hogy anya, aki eddig minden kis előadást látott, amiben benne voltam, ezt nem láthatta. Az viszont nagyon jól esett, hogy Juli (az egyetlen magyar a Campuson) szülei eljöttek, és így a végén magyarul is kaptam gratulációt.
CultuRama is volt. Indiai, spanyol, indonéz, Új-zélandi, Francia, Afrikai, Amerikai, Japán, Thai, Kambodzsai tánckavalkád. Én a dél-afrikai bányásztáncban, a Gumboot Dance-ben voltam. Szerintem, ha megnézitek a videókat, egyártelmű, hogy ez mekkora UWC élmény volt számomra. Egyszerűen imádtam!
Ez csak a mi táncunk, a gumboot: https://www.youtube.com/watch?v=EavbK097Dn4
Ez pedig egy öszeállítás az egész estéről: https://www.youtube.com/watch?v=ln82qulKeuw
Közben drámán volt egy ilyen Research Presentation is. Én a kínani árnyék bábjátékról tartottam előadást, itt a Prezi hozzá: https://prezi.com/he941cltz8w8/chinese-shadow-puppetry/
Godot. Igen. Láttam. Szingapúrban. Ez az az előadás, aminek szeptemberben láttam meg a plakátját és már akkor eldöntöttem, hogy meg fogom nézni. Azt hozzá kell tenni, hogy a szingapúri jegyárak horribilisek, szóval kellet rá spórónom rendesen, de azért ezt nem lehett kihagyni. A dublini társulat turnéját láttam. Hallgattam az angol szöveget és nem kellett magamban lefordítanom, mert a magyar fordítást már tudom kívűlről, így az előadással párhuzamosan az ment a fejemben. Hihetetlen érzés volt! Viszont szakmailag nekem a katonás előadás jobban tetszett.
Ja, és karácsony a trópusi éghajlati övön is van! Utolsó előtti napon karácsonyi vacsora volt a koleszlakóknak. Voltak akik fel is léptek éneklés, tánc...stb. Csak hogy a diverzitást demonstráljam az alábbi képen kazasztáni, spanyol, indiai, szenegáli, hongkongi, orosz, kambodzsai, sierra leone-i, norvég, fülöp-szigeteki és örmény osztálytársaim társaságában ünnepelek.
....éééés itthon!!! 4 hónap után újra! A majd’ 24 órás út után ferihegyen végre megcsapott a jó 25 fokkal hidegebb decemberi levegő. Jó volt.
A jó öreg radnóti lépcsőit taposva nosztalgikus érzés fogott el. Itthon vagyok. Gondoltam. Mert kint is már minden ismerős, meg otthonos, de az mégsem itthon.
Aztán a Katona. Igaz csak 2 órát tudtam ott lenni, és nem is csináltunk liftes szelfit(!) azért mégis jó volt.
Persze voltam a Katonában a nézőtéren is. A Két Koreát láttam, ami most hihetetlenül aktuálisnak tűnt számomra....bár ezt inkább hagyjuk. Mindenesetre Keresztest, Kulkát, Nagy Ervint és a többi remek katonás színészt látni nagyon jó volt. Ez az amit Szingapúrban nem tudnak, vagy nem ilyen jól. A magyar színjátszás jóval a kinti felett jár!
Karácsony előtt még Kiscsillag koncerten voltam, kellenek a magyar emlékek, na a következő hat (!) hónapra, és asszem a tegnapi pl, pont ilyen lesz.
Az ünnepekre elutaztam vidékre a nagyimhoz, összejött a család, örültek nekem, ölelgettek, meséltettek, karácsonyoztunk. Én egy kicsit szenvedtem, hogy nincs internet, de azért valahogy elkezdtem írni a 2OOO szavas reportomat a szólómról. Aztán most még egy hetem van Pesten és szombat délben felszálltam, hogy a második félévemet elkezdhessem az UWCSEA-ban.
